Hírek

Tisztelt Kollégák!

Szarka Klára

A legrendesebb ember emlékére

Chochol Károly (Budapest, 1935. január 27. – Budapest, 2023. január 26.

Nyolc éve történt. A nyomdából frissen elhozott Előhívott emlékeim fotóalbummal szálltam be egy taxiba éppen. A sofőr rápillantott a kötet borítójára és fülig szaladt a szája: Károly bátyámnak könyve jelent meg? Ismeri? – kérdeztem vissza meglepve. Hát, hogyne – felelte. A tévénél voltam sofőr jóideig. Tudja, abban az egész nagy kócerájban Chochol Károly volt a legrendesebb ember.
S bár ez a véletlen találkozás Chochol egykori kollégájával tényleg nem szokványos élmény volt, de azért nem is annyira megdöbbentő. Hiszen bárhol, ahová valaha betette a lábát, csakis jókat mondtak róla. Hungart, MAOE, MFSZ, Magyar Televízió vagy a Margit-körúti családi látszerészet mint hivatalos ténykedéseinek színhelyei mind őrzik gondos kezemunkáját, okos döntéseinek jó hatásait, végletesen korrekt alapállásának következményeit, kiapadhatatlan segítőkészségének nyomait meg azt a senki máséval nem összetéveszthető derűs életszemléletet, amivel gazdag és hosszú életpályáját bejárta.
Tartását, becsületességét, a függetlenségre és önállóságra törekvését és a precíz munka iránti szenvedélyét még otthon tanulta meg. Nem könnyű időkben cseperedett, de az 1950-es években is hű tudott maradni az elveihez, ahogyan később is. Mindig. Rövidnadrágos kiskamaszként már a fényképezés volt a szenvedélye. És ehhez is hű maradt mindhalálig. Fényképezett hivatásosként, de mindig fotózott saját magának is. A maga alaposságával tanulta ki a mesterség technikai fogásait. Cikkeket és könyveket publikált a szakmáról. De művészettörténetből, fotótörténetből, esztétikából is folyamatosan képezte magát.
Egyike volt azoknak, akik sokat tettek a magyar fotómúzeum megszületéséért. Balogh Rudolt elpusztultnak hitt életműve jelentős része megmentését is neki köszönhetjük. Kurátora volt Szöllősy Kálmán és Haár Ferenc tárlatának, illetve a legendás Tény-kép meg A fénykép varázsa kiállításoknak.
És közben gyarapodott az életmű. Portrékkal, tájképekkel, zsánerfelvételekkel, aktokkal, csendéletekkel, manipulált fotókkal, montázsokkal meg sok-sok utcai pillanatképpel. De ő is úgy járt, mint sokan azok közül, akik önzetlenül vállalnak szakmai megbízatásokat. Nem állt sorban kiállítási és publikációs lehetőségért. S a fotók zöme évtizedekig a fiókban várta, hogy előhívott emlékként végre a nagyközönség elé kerülhessen.
Nagyszerű volt látni, ahogy a nyolcadik ikszbe lépve végre alkotóként is méltó helyére került. Kiállításai megnyitóin egyre nagyobb tömeg gyűlt össze. Szinte érezni lehetett, mennyire szeretik és tisztelik őt az emberek. Utolsó vernisszázsa előtt fogadkozott: nem hagyja magát, tornázik és erősödik. Feltétlenül ott akart lenni A budapesti rakpart megnyitóján, ahol annyi szakmabeli tolongott, amennyire nem is emlékszem hosszú évek óta.
De nem jött el mégsem. Sejtettük, nagy lehet a baj. Azt mégsem gondoltuk volna, hogy néhány héttel később a sok szívből jövő születésnapi köszöntés a 88 éves Chochol Károlynak már posztumusz kalaplengetés. Csak remélem, hogy valahogyan mégis eljutott a sok őszinte és szép szó hozzá, a legrendesebb emberhez. Aki hagyott nekünk még sok kutatni valót a hatalmas oeuvre-ben és morális példát az élethez meg a szakmához.