Magyar Alkotóművészek Háza

Magyar Alkotóművészek Háza

Magyar Alkotóművészek Háza

Hírek

Elhunyt Markovics Ferenc fotóművész

Markovics Ferenc Balázs Béla díjas fotográfus, Érdemes, majd 2012-től Kiváló művész 1936-ban született Cegléden.Fotográfiai életútján nyomot hagyott indíttatása. Már diákként a kiváló ceglédi fotográfus, Tóth István figyelte első sötétkamrás próbálkozásait, akitől nemes indíttatást kapott a valóság emelkedett megközelítéséhez. E szemléletre jellemző a természet és ember összetartozása.Olyan érzelmileg tiszta, atavisztikus elkötelezettségbőlfakadó érdeklődés ez, melyMarkovics Ferenc sajtófotográfiai és művészi alkotó életesorán újra és újra kivételes teret kapott. Elkötelezettségétől távol esetta közöny, a cinizmus, a depresszió, a szarkazmus, a deheroizálás vagy akár a formalista meghökkentés, de még az aggodalmas civilizációs jósolgatás is.Több érdekesvonulat jellemzi Markovics hivatásos fotográfusi pályafutását.Mindenek előtt említendő a szerencse, mert amikor éveinek száma besodorta őt 1956-ban a honvédség karjaiba, nagyjából annak köszönhetően, hogy nem csak morzézni, de fotózni is tudott, sorköteles éveit újságíróként tudhatta le, és utána is -lépésről lépésre "rangfokozódva"-hosszan maradt a Határőr nevű képes hetilap szolgálatában. Ám nehéz elképzelni, hogy ez alatt bárki előtt is haptákba vágta volna magát. Fotográfiája a magyarfilmgyártás terepénvállalt standfotózás által érlelődött igazán professzionálissá. Kiváló együttműködő volt, leleményes és rendkívül megbízható feladatmegoldó. Csaknem húsz évig tartozott a filmgyár kötelékébe. Hogy odakerült, ebben is volt némi szerencse, de hogy ilyen hosszan maradt, az már erényeinek, invenciózus, értelmes munkálkodásának köszönhető.A filmvilág befogadta és megszerette. Abizalmas jó viszonynak köszönhetően számoskiváltságosmegközelítésre nyílt módja a filmművészet és egyáltalán a művészet fontos szereplőinek körében.Szinte mindegyik portréján érződika fotográfus iránti bizalom, és ott vannak, persze,Markovics finoman hangolt formai leleményei. A képszerkesztés fegyelme, a jól lezárt terek, aháttértónusokból beszédesenkiemelkedő arcok, és a lankadatlan figyelem nagy fogásai.Személyes kalandokban, tetszetős és értékes barátságokban fürdő élet tanúbizonyságai ezek a fotók. Mindemellett igen kemény, számolatlan plusz órákat, odaadást követelő, szakadatlan bevetést jelentő kenyér volt a standfotózás a hetvenes-nyolcvanas években, miként mindig is. Tanulságul szolgálhat észrevenni -kezdő fotográfusoknak különösen-, hogyaz ő esztétikai hangolásra oly érzékeny fotográfiáin a forma csak addig játszottszerepet, amíg nem váltönösen tolakodóvá. A sérülten születettek életét bemutató Baba utcai házcímű könyvét lapozgatván megerősödik az érzésünk, hogy kevés jókor jó irányba kattintani. Életünk születéstől nyitott történetét szabad akaratunk szerint nekünk kell megírnunk, s mi döntjük el, hogyaz egyetlen egy, semmi mással fel nem cserélhető különleges élet lesz az vagy egy akármilyen. Markovics Ferenc évekig volt a Film Színház Muzsika képszerkesztője.2001 és 2006 között  a Sajtófotó Alapítvány elnöke.Eprofi pályával háta mögött,visszaemlékezéseiben szerény örömmel sorolta plakettjeit, azt a több mint félszáz trófeát, amit különféle hazai és nemzetközi kiállításokon söpört be.Fényképezésnek szentelt életútján az utolsó fontos állomás az, amikor az ezredforduló után önszántából magára vállalta-egész világra kiterjedő figyelemmel! -a magyar fotográfusokkal kapcsolatos lexikálistények felkutatását és bemutatását, amit aztán Fények és tényekcímmel, részben saját költségén,a  fennállása fél évszázadát ünneplő Magyar Fotóművészek Szövetségével közösen jelentetett meg2006-ban .E vaskos kötetet azóta is Markovics bibliaként szokás emlegetni.Személyes habitusához még annyit:Megjelenésében volt valami papos. Szelídek és a maga részéről már-már ünnepélyesek voltak a nyilvános térben való jelenlétei. Bölcsességének és szelídségének köszönhetőenbarátjaként kezelhette háziorvosát is. Minden áron való békét sugárzott maga köré, ezért a mentális konfrontálódást kedvelőkre bosszantóan hatott.A fotografálás mellett, kisebb mértékben ugyan, szépírói tehetsége is teret kapott. Mivelirigylésre méltóan jó feje volt a lexikális adattárolásra, nyilván nemvéletlen, hogy a keresztrejtvény szerkesztés lettaz egyik kedvtelése.Kiváló barátjával, a nemzet művészévé választott Tóth János operatőrrel virtuálisan örökbe fogadtak és aztán hosszú-hosszú éveken át szorgosan látogattakegy habos cukrászati remeket. Nagyon szerette azonban a mákos tésztát is. Feleségül vette, és élete végéig szeretetben élt Várkonyi Magdolnával, azzal az asszonnyal, aki mákos tésztát -pár évvel ezelőttre datálható utolsó tudomásom szerint  -sosem főzött neki. Markovics Ferenc 75. életévét gazdag életművéből kiválasztott 75 fotójával ünnepelte a Mai Manó ház  kiállítótermében. Kiállítása címébe szelíd derűvel belopta akkor a kételyt, hogy megér-e még további 5 évet.Ha néhánnyaltöbb is lett abból, sajnálattal gondoljuk most: de kár, hogy csak ennyi!

Dozvald János